A Mester mellettünk van

(Minghui.org) A férjem és én, mindketten 60 évesek vagyunk, 1995-ben kezdtük el a művelést. A 25 éves művelésünk során úgy érezzük, hogy a Mester mindig velünk van.


Pekingbe mentünk, hogy fellebbezzünk a Fálun Gongért, amikor az üldözés elkezdődött. Később szórólapokat osztottunk ki és transzparenseket akasztottunk fel az igazság tisztázása érdekében. 2005-től kezdve minden nap szemtől szembe tisztáztuk az igazságot, és meggyőztük az embereket, hogy lépjenek ki a Kínai Kommunista Pártból (KKP) és annak kapcsolt szervezeteiből. Soha nem mulasztottunk el egy napot sem, még szilveszterkor vagy újév napján sem. Sokat tapasztaltunk. Mindig szem előtt tartjuk a Mester tanítását: csináld jól a három dolgot, műveld magad és ments meg több embert. A művelés útján a Mester megvédett minket; minden javulásunk a Mester könyörületességének és megváltásának köszönhető.


2020. november 25-én a férjemmel kimentünk, hogy tisztázzuk az igazságot, a szokásos módon. Hat embert győztünk meg a KKP-ból való kilépésről. De hirtelen elzsibbadt a bal oldalam. A motorom megállt, és a testem balra dőlt. Nem tudtam tovább ülni a motoron, és hamarosan leestem. Igyekeztem a test jobb oldalán lévő izmokat felhasználva támogatni a kerékpárt. A Mestertől kértem segítséget: „Mester, kérem, segítsen nekem. Még teljesítenem kell a fogadalmamat. Nem ismerem el ezt az üldöztetést. Állandóan őszinte gondolatokat küldtem.


Megpróbáltam megtartani az egyensúlyomat, és felemelni a bal karomat és a kezemet. Megpróbáltam felállni. A férjem segített, de a testem ernyedt volt, nem volt benne erő. Egyáltalán nem tudtam mozogni. Bal végtagjaim teljesen elvesztették az érzésüket, mintha nem a testem részei lennének. Jobb karommal fogtam a bal karomat, a férjem pedig balról támogatott, hogy ne essek el. Őszinte gondolatokat is küldött, és a Mestertől kért segítséget.


30 perc elteltével a kezem visszanyerte az érzést és az erőt. Meg tudtam mozgatni. Ezt követően a lábam és a lábfejem is képes volt mozogni. Felépültem. A férjemmel könnyezni kezdtünk. Megköszöntük a Mesternek és a Fának. A Mester volt az, aki megmentett. A szavak nem fejezhetik ki a hálámat.


Az utca közepén álltunk, és senki sem tudta, mi történt velem. De tudtuk, hogy ha nincs a Mester, akkor ez egy nagy katasztrófa lehetett volna.


Mester azt mondta:

"Azt mondjuk, hogy jó vagy rossz egyetlen egy gondolatból fakad, az ebben a gondolatban lévő különbség, különböző következményeket von maga után.” (Negyedik előadás, Zhuán Fálun)


Ez így igaz. Az ezt követő napon kimentünk tisztázni az igazságot, és megtettük, amit tennünk kellett.


Tizennyolc nappal később, amikor ebédet készítettem, ismét ugyanaz történt. A testem bal oldalán elveszítettem az érzékelés képességét. A férjem a hálószobába vitt; Egyáltalán nem tudtam mozogni. Úgy éreztem, hogy ezúttal a helyzet súlyosabb, mint korábban. Tudtam, hogy a Fá-helyesbítés időszakában műveljük magunkat, tehát ez nem személyes művelés. Nem gondoltam azt, hogy a Mester lenne az, aki ilyenkor számomra megszünteti a karmát. Megértésem szerint, amikor a Mester kiküszöböli számunkra a karmát, az nem zavarja a három dolgot; ez biztosan a régi erők gonosz beavatkozása és üldözése volt. Nem szabad tudomásul venni vagy elfogadni. Azt kiáltottam: „Mester, segíts! Dolgom van. Ez a fajta üldözés nem történhet meg velem. ” Közben folytattam az őszinte gondolatok küldését, hogy feloszlassam a régi erők üldözését.


A fiam, aki szintén gyakorló, aggódott értem. Azt javasolta, hogy menjek be a kórházba, és kérjek egy intravénás kezelést. Azt mondtam: "Nem szabad hagyni, hogy ez a gondolat felmerüljön."


A férjem megkért, hogy feküdjek egy darabig az ágyban. Azt mondtam: „Nem szabad feküdnöm. Nem kéne emberi elképzelésekkel kezelni a helyzetet. Fenn kell tartanom az őszinte gondolataimat, és nem szabad aláásnom a Dáfá hírnevét.” Folyamatosan kértem a Mester segítségét, és őszinte gondolatokat küldtem.


Egy óra múlva WC-re kellett mennem, de egyáltalán nem tudtam megmozdulni. A férjem és a fiam megpróbált segíteni, de a testem olyan volt, mint egy puha tészta, még egy lépést sem tudtam tenni és nem tudtam megmozdulni. A férjem azt mondta: "Megyek veszek egy hordozható WC-t." Szilárdan válaszoltam: „Nem. Ne legyen ilyen gondolatod.”


Rögtön azután, hogy nemet mondtam, meg tudtam mozgatni a kezemet, majd a lábam és a lábfejem is megmozdult. Önállóan a fürdőszobába sétáltam. Minden normalizálódott. A családom ismét tanúja volt a Mester irgalmának és a Dáfá elképesztő természetfeletti erejének. A fiam izgatott volt: "Ha nem lenne a Mester, anya élete véget ért volna."


A Mester azt mondta:

“A Fá-testem mindent tud, mindent tud, amit gondolsz, mindent meg tud tenni, bármi is legyen az. Ha nem műveled magad, nem törődik veled; ha műveled magad, segít a végéig.” (Negyedik előadás, Zhuán Fálun)


Ez így igaz. A Mester mindig velünk van, és a Mester mindent tud.


Világosan rájöttem, hogy az ilyen tesztek teljesítésének semmi köze ahhoz, hogy milyen képességeim vannak. Ez éppen olyan, mint amit a Mester mondott,

"Ha a tanítványok helyes gondolatai elegendőek,

A Mesternek megvan az ereje, hogy visszafordítsa az árat” („A mester-tanítvány kötelék”, Hong Yin II. Kötet)


Mindent a Mester végez. Szilárdan hinnünk kell a Mesterben és a Fá-ban, és bőséges őszinte gondolataink kell legyenek.


A második napon a férjemmel kimentünk, hogy tisztázzuk az igazságot, mint általában.


Mester azt mondta:

"Én Li Hongzhi egyik tanítványa vagyok, én nem szeretnék semmiféle más elrendezéseket és nem ismerem el őket.“ Így nem merészelik megtenni, így mindent meg lehet oldani. Ha te ezt valóban el tudod érni, vagyis nem egyszerűen csak beszélsz róla, hanem gyakorlatba ülteted, akkor a Mester teljes bizonyossággal ki fog állni érted.”(A 2003. évi Lámpás Fesztivál Napján elhangzott tanítások)


A nagyszerű és könyörületes Mester határtalan erejével újította meg az életemet.


Magamba néztem természetesen, keresve, hogy mi lehetett az, ami miatt beavatkoztak nálam. Noha a lehető legjobban megpróbáltam jól végezni a három dolgot, az elmúlt években erős kötődéssel viseltetem gyermekeim és unokáim iránt. Bár tudtam, hogy mindenkinek megvan a maga sorsa, nem tudtam letenni a ragaszkodást. Ezt a problémát emberi elképzelésekkel kezeltem, és a régi erők kihasználták ezt a kiskaput. A lecke mélyreható.


Mester azt mondta:

“Azok, akik ragaszkodnak a családi szeretethez, bizonyosan megégetik magukat, összezavarodnak és gyötrődnek miatta. A ragaszkodás fonala húzza és gyötri őket egész életükön keresztül, túl késő sajnálkozniuk életük végén.”(„Amiket a művelőknek el kell kerülni”, Esszenciák a további fejlődéshez I.)


Nagyon értékelem a Mester megváltását. Az egyetlen módja annak, hogy visszafizessem neki, az, hogy szorgalmasan művelődöm, jól csinálom a három dolgot, és segítek a Mesternek a Fá helyreigazításában.


Művelési utam hátralévő részében szilárdabban fogom művelni magam, megszabadulni az emberi elképzelésektől és több embert megmenteni. A Mester azt mondta: "nem egyszerűen csak beszélsz róla, hanem gyakorlatba ülteted” (A lámpás fesztivál napján, 2003-ban adott tanítások). Tiszta szívvel térek haza igazi otthonomba a Mesterrel.


Forrás: Master Is Right Next to Us