Hogyan törtem ki a rossz hangulatból?

(Minghui.org) Művelőként folyamatosan el kell engednünk azokat a nézeteket, ragaszkodásokat, vágyakat, amelyekhez az emberek kötődnek. Mindazonáltal mivel egyes érzelmek, mint például a rossz hangulat, olyan valóságosnak érződnek, ragaszkodásokon és vágyakon keresztül fejeződnek ki, erőteljesen hatni tudnak az emberi testre. Gyakran nem tudjuk elválasztani az érzelmeket önmagunktól, és engedjük, hogy irányítsanak minket. Szeretném megosztani néhány megértésemet némi elmélkedés és művelés után ezt a témát illetően.


A rossz hangulatokkal való bánásmód a művelésem korai szakaszaiban

Sokat aggódtam, és könnyen elfogott a szorongás, mielőtt elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát. Még az évekig tartó művelésem után sem voltam képes ettől teljesen megszabadulni. Egyszer azt gondoltam, hogy a jellemem éppen ilyen, és úgy tűnt, hogy nem is tehetek róla. Tehetetlennek éreztem magam. De valójában ez nem volt igaz. Amíg a Fá alapján gyakorlunk, és amíg egy szorgalmas szívet tartunk fenn, amelyik művelni akarja magát, a Mester irányítani fog minket, hogy alaposan távolítsunk el mindenféle rothadt anyagot, amely az emberekhez tartozik, de nem az eredeti, igazi énünkhöz.


A művelésem korai szakaszában csak azt tudtam, hogy ragaszkodásokat kell magamban keresni. Ha a rossz hangulatról volt szó, teljesen egyetértettem azzal, és éppen azt hittem, hogy a hangulatom rossz. Egy gyakorló ébresztett fel, azt mondván: „Hogyan lehet egy rossz hangulat jó anyag? Nem távolítod el?!” Elkezdtem odafigyelni a rossz hangulatokra. Valahányszor rossz hangulatban éreztem magam, eltávolítottam azt, de ez gépies módon történt, mert úgy éreztem, hogy én vagyok rossz hangulatban, mert ez az érzés nyilvánvaló volt. Mivel nem tudtam alaposan különválasztani magamtól a rossz hangulatot, néha hosszú időbe telt, mire megszabadultam tőle. Néha úgy éreztem, hogy a rossz hangulatból fakadó dolog úgy nehezedik rám, mint egy hegy. Nem volt erőm ellenállni és összeomlottam alatta. Valóban azt hittem, hogy rossz hangulatom van, és depressziós állapotba kerültem.


A rossz hangulat állapotának áttörése a belül való kereséssel

Különböző okok miatt van rossz hangulatunk. Például más gyakorlók, családtagok vagy kollégák olyan dolgokat mondanak vagy tesznek, amelyek boldogtalanná tesznek bennünket, vagy különféle dolgokkal találkozunk, amelyeket a hétköznapi emberek bajnak hívnak. Rossz hangulatunk van, mert ezek a dolgok ellentétei annak, amire vágyunk. Valójában azoknak a ragaszkodásoknak az ellenében mennek, amelyeket el kell távolítanunk. Mindazonáltal nehéz elsőként erre a gondolatra jutni. Feltehetően magunkba nézünk és megszabadulunk a ragaszkodásainktól az ilyen helyzetekben. De gyakran jön fel egy érzelem, mielőtt arra gondolunk, hogy magunkba nézzünk, sőt még úgy is érezzük, hogy „rossz hangulatban vagyunk”. Együtt kell-e járnunk ezzel a rossz hangulattal, vagy módosítanunk kell-e a gondolatvilágunkat és magunkba néznünk, hogy eltávolítsuk a rossz hangulat kiváltó okát? A válasz magától értetődő. A ragaszkodás gyökerének az eltávolítása szintén lehetővé teszi számunkra, hogy kijöjjünk a rossz hangulat állapotából.


A rossz hangulat forrásának alapos megértése

Egy korábbi művelési tapasztalatomból világosan láttam a rossz hangulatom forrását. Ez megerősítette azt a képességemet, hogy elkülönülten lássam magamtól. Egyszer, amikor kívülről tanultam a Fát, hirtelen éreztem, hogy egy darab anyag a szívembe nyomódott. Rossz hangulatba estem, és boldogtalannak éreztem magam. Tudtam, hogy ragaszkodásom volt e rossz hangulat mögött. Ám amikor alaposan átgondoltam, úgy találtam, hogy pillanatnyilag egyáltalán nem ragaszkodtam semmihez, és ebben a vonatkozásban nem voltam csábításnak kitéve. Nem csak a Fát tanultam kívülről? Tehát honnan jött ez a rossz hangulat? Bár bezárt [égi] szemmel művelődtem, és nem láthattam teljes egészében az emögötti történéseket, ez az abnormális jelenség mélyen és óvatosságra intve elgondolkodtatott. Abban a pillanatban nyilvánvalóan nem ragaszkodtam semmihez, akkor hogyan érezhettem hirtelen, hogy rossz hangulatom van? Az érzés olyan valóságos volt, és úgy tűnt, szenvedek.


A Mester azt mondta:

„Az igazi embertest éppen ilyen, csak az érzékeléseket élvezi az élet folyamatában. Ha neked valami édes van adva, te az édességet érzékeled, ha neked valami keserű van adva, te a keserűséget érzékeled, ha neked valami csípős van adva, te a csípősséget érzékeled, ha neked fájdalmak vannak adva, te a szenvedést érzékeled, ha neked boldogság van adva, te tudsz örülni.” („A Dáfá-tanítványoknak kell tanulniuk a Fá-t”, Összegyűjtött Fa-tanítások, XI. Kötet)


A Mester azt is mondta:

„… voltaképpen már aggódsz miatta. A felszínen azt gondolod: „Ó, én rendben vagyok.” De amikor a régi erők látják azt: „Mit csinál ő?” (a Mester nevet) Ez az egyetlen mód, amit a régi erők tudnak, hogyan csináljanak dolgokat, igaz? Akkoriban ez volt az, hogy hogyan üldözték Jézus és Sákjamuni tanítványait. Ez az, hogy hogyan csinálták azt. Azt mondják: „Segítünk nekik művelődni.” Rendben, te nem tudod elengedni azt, amikor a karmád kicsit többé válik, összegyűjtik az összes karmádat és arra a helyre hajítják azt. „Ah, a betegségem kiújul!” („Fá-tanítás a 2019-es New York-i Fá-konferencián”)


A Mester Fá-tanításainak a tanulmányozása során megértettem, hogy az úgynevezett „érzések”, amelyeket az emberi testünk érez, nem önmagunktól származnak. Sok esetben valójában más lények ránk erőltetik őket. Elsősorban azért, mert művelők vagyunk, és ha nem vagyunk összhangban a Fával, a régi erők megpróbálnak üldözni, kihasználva azokat az emberi ragaszkodásokat, amelyeket nem távolítottunk el.


Felismertem, hogy a gonosz szellemek és más lények is kihasználhatják a ragaszkodásainkat és nézeteinket, hogy irányítsák a gondolatainkat, vagy egyszerűen egy darab anyagot dobnak ránk, hogy úgy érezzük, mintha valóban rossz hangulatban lennénk. Ez a felfedezés megvilágította, hogy alaposabban lássam a „rossz hangulatok” lényegét.


Habár korábban úgy éreztem, hogy észre tudok venni némely ragaszkodásokat, miért nem voltam képes hosszú idő után sem teljesen megszabadulni tőlük? Mivel az az érzés olyan valóságos volt, és mindig azt éreztem, hogy boldogtalan vagyok. Ha nem tudsz alaposan különbséget tenni egy rossz hangulatod és önmagad között, ez azt jelenti, hogy egy részét önmagadként tartod fenn, így úgy érzed, mintha te szenvednél. Mert ha nem tudod alaposan leválasztani önmagadtól, akkor lehetetlen számodra, hogy teljesen eltávolítsd, mert önmagadként kezeled.


Korábban csak a felszínen tudtam megérteni ezt az elvet, de alapvetően nem tudtam elhinni. Mostanra már nagyon jól megértettem, hogy a rossz hangulat érzése, sőt a szívfájdalom fizikai érzése is valóban egy igazi élőlénytől származik (most már teljesen elhiszem). Egy lehetőségre vár, hogy rothadt anyagot helyezzen el az elmémbe, sőt a testembe is (például a boldogtalanság érzése valóban fizikai fájdalmat okoz a szívemben). Ahogy tisztán láttam, célba vettem. Felismertem, hogy egy élőlény ártott nekem, ezért nem haboztam megcélozni a Mester által adott mágikus kellék segítségével, hogy elpusztítsam. Éreztem, hogy ez az élet valóban elhagyta a testemet. Ámbár nem tudom látni, csak gondolom, hogy annak az életnek biztosan meg kellett halnia, mert éreztem, hogy hirtelen megnyílt a szívem, és eltűnt a kellemetlen állapot.


Ezúttal a rossz hangulat hirtelen jött és gyorsan elmúlt. De a múltban, amikor nem láttam azt teljesen különállónak magamtól, habár néha eltaszítottam, követtem ezt az érzelmet, amikor gyengének éreztem magam. Látható, hogy anélkül, hogy alaposan leválasztanánk a rossz hangulatot önmagunktól, lehetetlen teljesen kitörni ebből az érzelemből.


A művelésünk során folyamatosan keresünk és megkülönböztetünk. Folyamatosan szabadulunk meg a ragaszkodások rétegeitől, amint egyre jobban felébredünk, egyre jobban képesek vagyunk áttörni a köd rétegeit és eljutni az élet forrásához.


A fentiek a megértéseim a jelenlegi szintemen, kérlek, javítsatok ki együttérzéssel, ha valami nincs összhangban a Fával.


Forrás: How Did I Break Out of Bad Moods?