Egy félelemben és szökésben eltöltött gyermekkor: Az üldöztetés közepette nőttem fel Kínában

(de.Minghui.org) Gyermekkorom nagy része félelemben és szökésben telt. Szüleim gyakorolták a Fálun Dáfá-t. Apámat a hite miatt letartóztatták és 8 év börtönre ítélték. Szabadulása után 13 nappal a kínzások következtében meghalt a kórházban, örökre elhagyott bennünket.


Anyámat négyszer tartóztatták le és vették őrizetbe. Többször csak azért engedték szabadon, mert már halál közeli állapotban volt. Ebben az üldözési időszakban anyám kevesebb, mint 100 nap alatt elvesztette 4 közvetlen családtagját, apámat, nagybátyámat, nagyapámat és a nagymamámat. Nem lehet szavakkal kifejezni anyám szenvedését. Akkor még csak 8 éves voltam. Annyira féltem, hogy csak bebújtam egy sarokba és sírtam.


A szüleim letartóztatása

2001-ben a Liaoning tartomány Senyang városában, a Shengli Rendőrkapitányság tisztjei letartóztatták anyámat és apámat, mert Fálun Gongról szóló igaz tényeket tartalmazó anyagokat nyomtattak. Ezt az esetet a Fálun Gong nyomtatott anyagokkal kapcsolatos ügyei közül az egyik legfontosabb nemzeti esetként ismerik. Apámat törvénytelenül 8 év börtönre ítélték. Alig 28 nappal az illegális letartóztatás után anyám megtudta, hogy terhes, ezért óvadék ellenében őt szabadon engedték a közelgő tárgyalás idejéig.


Amikor letartóztatták őket, a rendőrök megverték anyát és apát. Nem tudták, hogy anya velem várandós. Ütötték a fejét, az arcát és a hátát. Annyira megverték, hogy szédült, hányt, és a fülében zümmögő hang keletkezett. Parancsot kapott, hogy guggoljon egész éjszaka. Szerencsére nem volt vetélése, különben nem jöttem volna erre a világra.


Emlékszem, összesen kétszer, 13 napig láttam az apámat. Úgy vesztettem el örökre, hogy soha nem ismertem meg igazán. Amikor más gyerekeket láttam az apjukkal, irigyeltem őket és arra vágytam, hogy nekem is legyen apám. De nekem csak a Papa fényképei maradtak.


Ez alatt a 8 év alatt a családunk folyamatosan a börtönbe járt láthatásra az apámhoz, de legtöbbször nem engedélyezték. Tudva, hogy édesanyám és 2 nagyszülőm is gyakorolja a Fálun Gongot, a börtön elrendelte, hogy átkozzuk meg a Fálun Gongot és alapítóját. Ez volt a feltétel, hogy láthassuk a Papát. Néha azt mondták, hogy nem láthatjuk, mert nem adta fel a Fálun Gong-ot és szigorú őrizetben van.


7 éves voltam, amikor először láttam apámat. Anyámmal végül meglátogathattuk a börtönben. Bár nagyon sovány volt, de jó kedve volt, izgatott lett, amikor meglátott, és meg akart ölelni.


Bár tudtam, hogy ő az apám, idegen volt számomra. Féltem attól, hogy átöleljen. Ezt örökké bánni fogom.


Apám halála

Másodszor akkor láttam apámat, amikor 8 év börtönbüntetés letöltése után szabadon engedték. Teljesen megrendültünk, amikor megláttuk. Alig ismertük fel, mert az elmúlt évben Senyang Dongling börtönben súlyosan megkínozták. Haja fehér lett, teste lesoványodott és csupa heg volt. A térdén és a bokáján lévő sebek nem gyógyultak be, a nyakán fojtásnyomok voltak. A hasán elektromos botok nyomai látszottak. Nehezen vette a levegőt.


Szabadulása után apám mentálisan zavart volt. Időnként kitisztult a feje, majd ismét összezavarodott. Egy éjjel, a fejét fogva rettegve kuporgott a fal és az ajtó között. Sírva próbáltuk vigasztalni. Mondtuk neki, hogy már nem kell félnie – most már itthon van.


A család mindenféle finom ételt főzött neki, de ő nem tudta megenni. Végül kórházba vittük. Az orvos megvizsgálta és megpróbált vért venni tőle, de nem sikerült. Szervelégtelenségben halt meg a kórházban. Az orvosok minden erőfeszítése a megmentésére sikertelen volt. Amikor meghalt, ezt kiáltotta: „A Fálun Dáfá jó! Az igazmondás, az együttérzés, a türelem jó! ”Nagyapa átölelte és apám a karjai közt halt meg.


Apám még csak 36 éves volt. Nagyszüleim nagyon szenvedtek, hogy ilyen fiatalon kellett meghalnia. Amire anyámmal vártunk 8 éven át, az pusztító csapássá vált.


Az igazság keresése

Az igazság tisztázása érdekében anyám mindenhol petíciót indított. Apám szülőhelyére ment és a falusiaktól kért segítséget a közös panasz benyújtásához. Ügyvédet fogadott fel a jogi lépések megtételére. Cserébe letartóztatás fenyegette.


Édesapám szülővárosából 376 ember aláírt egy közös levelet anyám igazságszolgáltatási igényének alátámasztására, az egész Liaoning tartomány kormánya megdöbbent. Zhou Yongkang, a Központi Politikai és Jogi Bizottság titkára személyesen rendelte el anyám letartóztatását.


Mivel az anyámat nem találták meg, elvitték a nagybátyámat, aki nem gyakorolja a Fálun Gong-ot. Fenyegették a falusiakat is és figyelmeztették őket, hogy ne avatkozzanak bele a családunk ügyeibe. Ügyvédünk engedélyét visszavonták és annak cégében mindenkinek megparancsolták, hogy írjon bűnbánó levelet. Megparancsolták, hogy ne foglalkozzanak apám ügyével.


A rendőrség felkutatta és figyelte anyámat. Egy nap a civil ruhás tisztek letartóztatták Shenyangban, és a rendőrségre vitték. Azonban kiengedték, mert görcsrohamai lettek és életveszélyes állapotban volt.


Az üldözés folytatódik

8 éves korom óta soha nem volt biztonságos életem. Mire harmadik osztályba kerültem, négyszer kénytelen voltam iskolát váltani. Később az iskolában laktam, és anyám barátai jöttek értem hétvégenként, bár nem mindig ugyanaz a személy.


A negyedik iskolám a Shenyang Lions School volt. Tanáraim többsége a Fálun Gong gyakorlója volt. Gondoskodtak rólam és vigyáztak rám, az osztálytársaim is nagyon kedvesek voltak, ráadásul hétvégén láthattam az anyámat. Mivel édesapám igazságot akart, anyám sok időt töltött Shenyangban. Nagyon jól éreztem magam az iskolában. Végre volt egy állandó lakhelyem és tanulhattam!


De a félelem nem engedett el. 2012 egyik augusztusi napján egy osztálytársam azt mondta, hogy a Minghui.org oldalon üzenetet látott arról, hogy Xu Dawei (apám) feleségét letartóztatták. Annyira féltem, nem tudtam, mitévő legyek. Kirohantam az erkélyre és sírtam. Osztálytársaim is utánam futottak és kérdezték, hogy mi történt. Szomorúan mondtam: „Most mit tegyek? Anyámat letartóztatták, apámat pedig halálra kínozták. Most árva leszek? Annyira egyedül vagyok!” Megkérdeztem egy tanárt, hogy anyámat valóban letartóztatták-e? A tanár megvigasztalt és azt mondta: "Anyád jól van." De valóban letartóztatták. Sok nappal később elengedték, mert halálközeli állapotban volt, de életben. Milyen szerencsés vagyok, hogy nem lettem árva!


2013. október 22-én rendőrök jöttek az iskolánkba és letartóztattak sok tanárt és az igazgatót, akik gyakorolták a Fálun Gong-ot. Több osztálytársammal együtt kiszaladtunk és elszöktünk.


Később hallottam, hogy sok osztálytársamat is elvitték a rendőrök. Az egyik fiút, Ba Guan-t több napig fogvatartották, és 4 napig nem hagyták aludni. Megparancsolták neki, hogy vádolja meg a tanárokat és mondja meg, kivel léptek kapcsolatba. Aztán vádat emeltek a tanára ellen. A fiú rettegett, idegösszeomlást kapott és nem sokkal a hazatérése után meghalt. Később a Minghui weboldalon megjelent az osztálytársam halálhíre.


Sokáig éjszakánként a rémálmok miatt felébredtem. Csak úgy tudtam elaludni, ha valaki mindig fogta a kezemet. Az eset után már nem mehettem a kedvenc iskolámba. A rendőrség anyámat felvette az apám ügyével kapcsolatos körözöttek listájára, ami miatt engem is kerestek az iskolában. Anyámmal hajléktalanná váltunk.


Kényszerű menekülés Kínából

2014 februárjában édesanyámmal Thaiföldre kellett menekülnünk. Akkor 12 éves voltam, de Thaiföldre érkezésünk után sem élhettünk félelem nélkül. A Kínai Kommunista Párt gazdasági nyomására a thaiföldi kormány a Fálun Gong-gyakorlókat is letartóztatta bérelt szálláshelyükön. Majdnem elkaptak minket a thaiföldi rendőrök és kis híján a bevándorlási börtönbe kerültünk. Az országban eltöltött 3 év alatt a thaiföldi rendőrök közel 30 Fálun Gong-gyakorlót tartóztattak le, sőt meggyőződésük miatt megpróbálták kitoloncolni őket.


Ma nagyon boldog vagyok, hogy az Egyesült Államok kormánya befogadott minket, és itt élhetünk Amerikában. Többé nem kell aggódnom az üldözés miatt. Ebben az országban szabadon és félelem nélkül felvállalhatom a hitemet a Fálun Dáfá-ban, félelem nélkül mehetek iskolába, és habozás nélkül kiállhatok a Kínában üldözött Fálun Dáfá-gyakorlókért.


De az üldözés Kínában folytatódik, sok gyerek még mindig ugyanabban a félelemben szenved, mint [néhány éve] én. Van, aki árván maradt, van, akit erőszakkal elválasztottak szüleitől, mások lakóhelyüket elhagyták és nem térhetnek haza. Néhány gyermek nem járhat iskolába, néhány gyermeket megkülönböztetnek. Ezeket azonnal le kell állítani! Felszólítjuk minden ország együttérző embereit és kormányait, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket ennek az üldözésnek a megszüntetése érdekében.


Forrás: Eine Kindheit in Angst und auf der Flucht: Aufgewachsen inmitten der Verfolgung in China