[Válogatott kommentár] Amikor az emberek elveszítik minden reményüket és a hitüket

(de.minghui.org) A Kínai Kommunista Párt (KKP) által 1989-ben végrehajtott Tienanmen téri mészárlás megfosztotta országunk népét a Kína jövőjébe vetett hitétől, valamint a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől. Azóta sok kínai - különösen az értelmiségiek - felhagyott a társadalmi változásokra irányuló törekvésekkel. A saját érdekeik védelmét helyezik előtérbe: több pénzt keresni és jobb életet élni.


Tíz évvel később a Fálun Dáfá-gyakorlók kerültek a KKP célkeresztjébe az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveibe vetett hitük miatt. A Fálun Dáfá üldözése tovább erodálta társadalmunk erkölcsi pilléreit.


Gyakorlóként azért dolgozom, hogy felhívjam a figyelmet a KKP Fálun Dáfá elleni brutális elnyomására. Ennek során a demokráciamozgalom számos képviselőjével találkozom, különösen azokkal, akik maguk is részesei voltak a diákok 1989-es demokrácia-mozgalmának. Gyakran vélik úgy, hogy túl naivak voltak, amikor csatlakoztak a demokrácia-mozgalomhoz. Először a szabadságról és demokráciáról szőtt álmaikat semmisítették meg, majd a KKP súlyos megtorlásoknak tette ki őket. Egyeseket kizártak az egyetemről, mások csak rossz munkahelyeket kaptak. Némelyeket még évekkel később is zaklattak.


Mivel a szemükben reménytelen volt a status quo megkérdőjelezése, sok érintett értelmiségi otthagyta a munkahelyét. Önálló üzletemberekké váltak, akiknek egyetlen érdekük a pénzkeresés. Amint odaadom nekik a Kilenc kommentár a kommunista pártról című könyvet, hogy olvassák el, néhányan rájönnek, hogy a KKP milyen szisztematikusan rombolja le a kínai társadalmat. Ők aztán nagyon szívesen kilépnek a KKP-ból és annak ifjúsági szervezeteiből.


Túl kevés a lelkiismeretes ember – Kína egészségügyi rendszere

Mivel nem voltam hajlandó feladni a hitemet, 2015-ben börtönbe zártak. Az őrök videókat játszottak le nekünk a kínai társadalomról, hogy elrettentsenek minket. Ezekben olyan embereket mutattak, akiket becsaptak és megzsaroltak, miközben megpróbáltak segíteni másokon. Vagy olyan jeleneteket, amikor valaki másokat ment meg a fulladástól, és közben megsérül. A megmentett emberek egyike sem mondott neki köszönetet vagy ajánlott fel segítséget. Az egyik őr így kommentálta a videókat: „Nézzétek csak meg a társadalmat – ti, gyakorlók, még mindig jó emberek akartok lenni és segíteni másokon?”


Egy olyan társadalomban, amelyben embereket zárnak be és kínoznak meg azért, mert jók, mindenféle kaotikus állapotok mutatkozhatnak meg. Az őrnek talán igaza lehetett abban, hogy a mai társadalom reménytelennek tűnik, ami viszont még fontosabbá teszi, hogy megnézzük a Fálun Dáfá és a Fálun Dáfá-gyakorlók hatását a társadalomra. Egy olyan világban, ahol a pénz fontosabb, mint az erkölcs, fokozottan fognak problémák keletkezni. Egy keresztény barátom egyszer azt mondta nekem, hogy a pénzt tekinthetjük annak a mammonnak (vagyonnak), amely képes arra, hogy elcsábítsa és félrevezesse az embereket, hogy ne tudjanak többé a lelkiismeretükre hallgatni.


Erre jó példa az egészségügyi rendszerünk. Az orvosok „fehérbe öltözött istenekként” nagy tiszteletnek örvendenek. A kórházakat azonban ma már jobban érdekli a nyereség maximalizálása, mint az életek megmentése. Az egyik barátom, akit Hai-nak hívnak, tud erről egy-két dolgot mondani. Az öccse gyomorfájdalmaktól szenvedett, és felkeresett egy klinikát. A klinika vezetője az unokatestvérük volt. Először nem szóltak neki az ottlétükről, mivel abból indultak ki, hogy nincs semmilyen komoly probléma. De miután az öccse átesett a vizsgálatokon és teszteken, késői stádiumú gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Az egész család pánikba esett. Édesanyja, aki akkor már idős volt, sokkot kapott.


Hai teljesen kétségbeesetten fordult az unokatestvéréhez, aki telefonált egyet, és minden megváltozott. Új orvost bíztak meg az esettel, és kiderült, hogy a daganat jóindulatú, és könnyen eltávolítható minimális sebészeti beavatkozással. Mára Hai öccse már teljesen felépült a műtétből, és jó egészségnek örvend.


De a félelem attól, ami történhetett volna, még nem hagyta el teljesen: „A kórházak több pénzt akarnak kicsikarni a pácienseiktől. Az első orvos ezért tönkretette volna az én és a családom életét. Szerencsére ismertem valakit, különben… El sem merem képzelni, milyen lehet más beteg embereknek.”


Mielőtt a KKP 1949-ben magához ragadta a hatalmat, a társadalom más volt. Ahonnan én jövök, volt egy idős kínai orvos, aki gyakran ingyen kezelte a szegény embereket. Amikor egy gazdag és egy szegény betegnek egyszerre volt szüksége a segítségére, mindig a szegény beteget látta el először. Kifejtette: „A gazdag emberek gyakran kisebb panaszokkal keresnek fel orvosokat, míg a szegények általában akkor jönnek, amikor már tényleg komoly a baj, amiért nem várhatnak tovább. Ezért fontos, hogy először a szegényeket kezeljük, mert akkor gyakran élet-halál kérdésről van szó.”


A Kínai KP elutasítása

Végső soron minden ember szenved attól, hogy a KKP lerombolja a hagyományos értékeket, és üldözi az ártatlan embereket.


Jian barátom jó példa erre. Vidéken nevelkedett, később egy másik tartományba költözött, és ott egy nagyon jó egyetemre járt. Néhány héttel a Tienanmeni mészárlás után diplomázott. Állást ajánlottak neki az egyetemen. A barátnője nagyon szerette volna, hogy elfogadja. Az édesanyja azonban közbelépett, és ragaszkodott hozzá, hogy térjen haza, és helyben keressen munkát.


Jian saját tartományának a fővárosában talált munkát. Tetszett neki a munka és a karrierlehetőségek is. De az édesanyja azt szerette volna, hogy még közelebb legyen hozzá. Nagyon aggódott a diákmozgalom elleni elnyomó intézkedések miatt, és úgy érezte, hogy a fia élete egy nagyvárosban túl kockázatos. Végül a szülőföldje megyeszékhelyére költözött. Néhány évvel később a munkaadója csődbe ment, és Jian saját vállalkozásba kezdett. A következő tíz évben számos nehézséggel kellett szembenéznie, például egy üzlethelyiség bérlésével, engedélyek beszerzésével, ellenőrzésekkel és még sok minden mással. Az üzlete nem ment jól.


Amikor 2004-ben megjelent a Kilenc kommentár a kommunista pártról, adtam neki egy példányt. Amint elolvasta, felsóhajtott: „Csak most jövök rá, hogy a KKP mennyire rossz és elveszett. A legjobb, ha távol tartjuk magunkat ettől a rendszertől, mert semmi jó nem származik belőle.”


Röviddel azután, hogy bejelentette kilépését a KKP-ból, az üzlete jobban ment, és elkezdett nyereséget termelni. „A KKP elhagyása mindannyiunk számára fontos” – kommentálta az átélt tapasztalatot. „Ha az ember megszakítja a kapcsolatot a rezsimmel, kitörhet a KKP negatív spiráljából, és jobb jövője lehet.”

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: [Selected Opinion Articles] When People Lose Freedom and Faith

Forrás: [Ausgewählter Kommentar] Wenn die Menschen jegliche Hoffnung und ihren Glauben verlieren