Egy Fálun Dáfát gyakorló általános iskolai tanárnak elhivatottsága kivívja a tiszteletet és az elismerést

(de.minghui.org) Általános iskolai tanítónő vagyok Kínában, és több mint 20 éve gyakorlom a Fálun Dáfát. Miután elkezdtem a művelést, egészséges, kiegyensúlyozott és optimista lettem. Azóta minden nap nyugodtnak és boldognak érzem magam.


Az erkölcsi hanyatlás miatt a tanári hivatás egyre nehezebbé vált. A legtöbb diákot csak saját maga érdekli, és a szülők magas követelményeket támasztanak a tanárokkal szemben. Azt mondják a gyerekeiknek, hogy vágjanak vissza, ha konfliktusokba kerülnek.


A legtöbb gyermek ma már nem tudja, mi a hagyományos kultúra. Már nem tisztelik az idősebbeket, és még a szüleikkel is kiabálnak. Mi, tanárok nagy nyomás alatt vagyunk, mert a szülők és a tanárok már nem tisztelik egymást, és nem bíznak meg egymásban.


Régebben könnyen elvesztettem az önuralmamat. Aztán amikor általános iskolai tanítónő lettem, az ingerlékenységem alábbhagyott.


Amióta elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát, az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveihez tartom magam az életemben, és a szavaimat és a tetteimet a Fálun Dáfá követelményeihez igazítom a munkámnál. Türelmes és gondoskodó lettem. Mindent mások javára teszek, és a diákokat úgy kezelem, mintha a gyermekeim lennének. Gyakran mesélek nekik a hagyományos kultúráról, és elmagyarázom nekik, mi az erény.


Gyakran mesélek a diákoknak történeteket arról, hogy az ókorban az emberek hogyan viszonozták jósággal a sérelmüket, és hogyan tisztelték az őseink az idősebbeket. A diákjaim szívesen hallgatják ezeket a történeteket. Mindig körém gyűlnek, kérdéseket tesznek fel és beszélgetnek velem óra után. Idővel megváltozott a hozzáállásuk: Alázatosabbak lettek, és gyakran segítenek másoknak.


A Mester azt mondja:

„Mindig könyörületesnek és kedvesnek kell lenned másokhoz, és mindig másokra kell gondolnod, bármit teszel is. Ha problémák érnek, először mindig arra gondolj, hogy mások el tudják-e ezt viselni vagy sem, és hogy ez másokat megbánt-e. Ha így cselekszel, akkor nem fognak problémák érni. Ezért kell magasabb és magasabb mértéket magad elé állítani a gyakorlásnál.” (Zhuán Fálun - 4. előadás - A xinxing emelése)


Sohasem mondok valami bántó dolgot. A legtöbb általános iskolás csak nehezen tud uralkodni magán, és néhány neveletlen gyermek gyakran okoz problémát. Néha nem lehet nem haragudni, de amikor eszembe jut a Mester tanítása, újra megnyugszom, és a diákok helyébe képzelem magam, hogy megtaláljam a probléma lényegét. Racionális vagyok, és úgy kezelem a dolgokat, hogy ne bántsam meg a gyerekeket. Ennek hatására a diákjaim általában elfogadják, amit mondok.


A diákjaim tudják, hogy mindent megteszek értük, és bár következetes és szigorú vagyok velük, szeretnek és tisztelnek. Sok kollégám azt mondja: „Mindig szelíden beszélsz a diákjaiddal. Hogy lehet, hogy ennek ellenére mindannyian hallgatnak rád?”


Egy általános iskolai tanár munkája fárasztó. Sok kollégám unja a végtelen gyermekkérdéseket, és panaszkodik rájuk. De én valóban szeretem a diákjaimat, mert tiszták és egyszerűek. Türelmes irányítással meg lehet erősíteni a jó természetüket, ami nagyon fontos.


Egyszer egy diáknak az osztályomban eltűnt öt jüan-ja (0,70 euró). Úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a lehetőséget, hogy megtanítsak valamit a diákoknak. Megkértem őket, hogy beszéljék meg a problémát, és képzeljék magukat a másik helyébe. Hogyan éreznék magukat például, ha valaki elvenné a pénzüket? Aztán elmagyaráztam nekik a „veszteség nélkül nincs nyereség” elvét, amit a Fálun Dáfá tanít. Mondtam nekik, hogy nem kellene elvennünk mások dolgait. Egy ember valami sokkal értékesebb dolgot veszítene el, mint a pénz, mihelyt elvenné mások tulajdonát. Néhány történetet is elmeséltem nekik erről, és azt is mondtam: „Azt hiszem, az a diák, aki ezt csinálta, csak egy pillanatra zavarodott össze. Amikor rájön, hogy hogyan ártott ezzel saját magának, akkor vissza fogja adni az öt jüant.” Aztán azt javasoltam, hogy az, aki elvette, titokban adja vissza.


Másnap az a diák, akinek eltűnt a pénze, közölte velem, hogy visszakapta. Nagyon örültem, hogy a másik diák tanult a hibájából, és visszaadta a pénzt. Ha mindenki tudja, hogyan kell viselkednie, a társadalom természetes módon javulni fog.


A szülőket megérinti a Fálun Dáfá hatása

A diákok szüleivel is őszintén beszélek, és mindig a helyükbe képzelem magam. Amikor a segítségüket kérem a diákok problémáinak a megoldásánál, érzik, hogy őszintén törődőm a gyerekeikkel, és készek az együttműködésre. Sok szülő pénzt (kenőpénzt) ad a tanároknak, hogy a tanárok figyeljenek oda a gyermekeikre. Kínában ma már megszokottá vált, hogy a tanárok drága ajándékokat vagy pénzt fogadnak el a diákoktól.


Egyszer visszautasítottam a pénzt egy szülőtől, és azt mondtam neki: „Ne aggódjon. Az én feladatom az, hogy felelősséget vállaljak a gyermekéért. Megteszek minden tőlem telhetőt.” Ez felfoghatatlan volt számára, és nem tudta elhinni. Később tanúja volt az osztályomban tanuló összes diák iránti elkötelezettségemnek és odaadásomnak. Szíve legmélyéből csodált és értékelt engem. Még azután is, hogy a gyermeke elvégezte az iskolát, gyakran üdvözölt.


Amikor a diákjaim szülei már egy ideje kapcsolatban állnak velem, mindannyian tudják, hogy keményen dolgozom, és anélkül gondoskodom a diákokról, hogy bármit is kérnék cserébe. Ezért kezdeményezik, hogy segítsenek nekem az osztály ügyeiben. Sok szülő adományoz írószereket és anyagokat az osztály számára. Szintén segítenek az osztályterem kitakarításában és feldíszítésében az ünnepekre. Ez irigységgel tölti el a többi tanárt.


Egyszer hallottam, hogy még más osztályok diákjainak a szülei is megkérdezték, hogy ki vagyok én. És mindez azért van, mert a Fálun Dáfát gyakorlom és ragaszkodom az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveihez.


Fiatal tanítók irányítása a Fálun Dáfá elveivel

Az osztályomban egy tanár nagyon ambiciózus. Felelősségre vonta a diákokat és szüleiket, mindig bántó szavakat mondott a diákoknak, sőt meg is ütötte őket. Az osztályában egy fiatal tanársegéd, aki a befolyása alatt állt, szintén ellenségesen viselkedett a diákokkal szemben, mert úgy vélte, hogy a keménység az egyetlen módja annak, hogy mindent rendbe hozzon.


A tanárok nem egy lebecsülendő szerepet játszanak a diákjaik fejlődésében. Fálun Dáfá-gyakorlóként felismertem, hogy kedvesnek kell lennem, hogy hatással legyek rájuk, különösen a fiatal tanárra, aki épp most kezdte tanári pályafutását. Ily módon ez mind a tanárok, mind a diákok számára előnyös lenne.


Ezért beszéltem ezzel a fiatal tanárnővel, és megkértem, hogy gondoljon a diákjai pozitív tulajdonságaira és jó természetére. Azt mondtam, hogy fontos, hogy a diákokat motiváljuk a tanulásra. De azt mondta, hogy a diákok az osztályában csak akkor hallgatnak rá, ha kíméletlen. Hiába próbáltam megértetni vele. Úgy gondolta, hogy túl gyengéd vagyok velük, és kudarcot fogok vallani.


Ámde egy félév után az osztályomban a diákok folyamatosan fejlődtek. Jól viselkedtek, udvariasak, vidámak és boldogok voltak, és az iskolában ők voltak az évfolyam legjobbjai. A másik osztály diákjainak viszont rengeteg problémájuk volt. Amikor a tanárok előtt voltak az osztályban, engedelmesek voltak; amikor kikerültek a tanárok látóköréből, kimutatták a foguk fehérét, és figyelmen kívül hagyták a szabályokat. A versengő tanárnő nagyon értetlenül állt: „Hogy merészelnek így viselkedni?” Aztán panaszkodott a diákok rossz teljesítményére, és így tovább.


A fiatal tanársegéd megfigyelte, hogyan tanítottam a diákjaimat, és milyen jók voltak az eredmények. Gyakran irigykedve nézett az osztályomra, és azt mondta: „A te osztályodban olyan kedvesek a diákok!” Miután látta, hogy mennyire eltérőek az eredmények, amikor kedvesen vagy keményen bánnak velük, elkezdte megkérdőjelezni mentora tanítási módszerének a hatékonyságát.


Az évek során sok fiatal tanárral dolgoztam együtt. Eközben mindig egy Fálun Dáfá-gyakorlóval szemben támasztott követelményekhez mérem magam. Odaadóan végzem a munkámat, és példakép vagyok ezeknek a fiataloknak. Gyakran irányítom őket azokkal az elvekkel, amelyeket a Dáfából tanultam.


Szakmailag is vezetem őket. Ehhez a személyes időmet használom fel, és tanítási mintákat adok nekik. Más idősebb tanárok néha megkérik ezeket a fiatal tanárokat, hogy tegyenek meg valamit értük, én viszont sohasem használom a fizetés nélküli segédeimet. A fiatal tanárok mind érezhetik a kedvességemet és tisztelnek engem.


Amióta a Fálun Dáfát gyakorlom, az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elvei szerint élek. Amikor nem voltam jó, magamba néztem, hogy megnézzem, mit csináltam hibásan. Ha elveszítem az önuralmam, azonnal kijavítom magam. Gyakorlóként a munkamorálom sok diáknak kedvez.


A Fálun Dáfá üldözése miatt elszenvedtem néhány igazságtalanságot, de ez semmilyen módon nem befolyásolta a munkához való hozzáállásomat.


A több mint 20 éve tartó csendes odaadásommal kivívtam az iskola vezetőségének és a kollégáimnak a tiszteletét. A diákjaim és a szüleik hálásak nekem. Azt mondják, szerencsések, hogy olyan tanítónőjük van, mint én. A szülők gyakran mondják meghatottan és büszkén: „A diákjai nemcsak az iskolában jók, hanem jólelkűek, boldogok és vidámak is. Nagyon szerencsések, hogy olyan tanítónőjük van, mint ön.


Ha nem gyakoroltam volna a Fálun Dáfát, valószínűleg egy kötekedő emberré váltam volna, aki túlságosan is szívesen panaszkodik. A Fálun Dáfá testileg és lelkileg is jót tett nekem, és jó tanítónővé tett, aki sok diáknak segített.


Egyre több ember tudta meg, hogy milyen csodálatos a Fálun Dáfá. Őszintén remélem, hogy mindenki át tud hatolni a Kínai Kommunista Párt hazugságainak a ködén, megismerheti az igazságot a Fálun Dáfáról és egy jobb jövőt választhat.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: Practicing Falun Dafa Helped Me Become a Respected and Dedicated Teacher

Forrás: Die Hingabe einer Falun Dafa praktizierenden Grundschullehrerin bringt ihr Respekt und Wertschätzung ein